Páros begyó

   Nyolc hónappal ezelőtt írtam az előző bejegyzésemet... Nem azért nem írtam, mert nem történt semmi ez alatt az idő alatt, sokkal inkább azért, mert egy olyan folyamat kezdődött el akkortájt - és tart a mai napig is - , ami már nem csak az én begyómról (belső energiámról) szól, hanem egy párkapcsolaton belüli energiaáramlásról, egymásnak-adásról, összeolvadásról.

   Már az előző bejegyzésben is említettem, hogy lágyabb, finomabb, "éberebb" érintésre vagyok képes, amikor a belső energiámat is mozgósítva érintek. A párom nagyon nyitott erre az energiára, és az elmúlt hónapokban sokféle energiamozgatással játszottunk. Játéknak hívom, mert minden alkalom próbálkozás valami újjal, minden alkalommal valami más történik, valami mást érzünk, mint előtte. A kíváncsiságunk vezet, semmi másra nem támaszkodunk ezen az úton, mint arra, amit átélünk, amit tapasztalunk.

A kezemmel kezdődött minden... :)
Az érintés - amit éber érintésnek hívok, mert talán ez a kifejezés fedi leginkább azt, ami történik - tele van figyelemmel. Eleinte arra figyeltem, hogy én mit érzek a tenyeremmel, meg arra, hogy mit érzek közben belül. Emeltem az energiát a gyökércsakrától (az az gáttájéktól) felfelé a gerincem mentén - közben éreztem azt a kellemes, bizsergő érzést az egész testemben (a lábaim és a karjaim ilyenkor libabőrösek lettek). Volt olyan alkalom, amikor nem arra figyeltem, hogy én mit érzek a tenyeremmel, hanem arra, hogy a páromból mit érzek. Egész egyszerűen kezdődött: nagyon lassú simogatással a bőre a minden négyzetcentiméterét, sőt minden négyzetmilliméterét bejártam az ujjaimmal, nagyon odafigyelve, mindenre. Ahogy egyre többet "gyakoroltam", úgy lett egyre élesebb, kifinomultabb az érzékelésem. Néha azt éreztem, hogy bármennyire is lassan csúsztatom a kezem, mégis elakad néha... - ekkor engedtem egy belülről fakadó ötletnek, és elemeltem a bőréről a tenyeremet és pár centivel a teste felett simítottam lágyan a levegőt.

Egy lomi-lomi masszázsoktatótól tanultam, hogy minél lágyabb egy érintés, annál inkább a lelket érintjük.
De érdekes módon, valahogy a testen át kell eljutnunk odáig, hogy megérinthessük a lelket. Kedvesem beengedett...
Érezni lehet az önkéntelen visszajelzésein (lelassult légzés, remegések, ellazulás), ahogy a testétől távolodó kézmozdulataimra egyre erősebben reagál. Az első pár hónapban többször erős érzelmi reakciót is kiváltott egy-egy ilyen lélek- vagy aurasimogatás. Úgy éreztem, ez egyfajta tisztulási folyamat része. Elindult nála is valamiféle energiaáramlás - fokozatosan egyre több helyen, egyre feljebb érezte meg a saját begyóját is, de sokáig az én energiám kellett hozzá, hogy beinduljon benne is.

Három-négy hónap után észrevettem, hogy kifogytak az energiáim - ekkor már együtt laktunk, és mindennapossá váltak ezek az energia-játékok. Nem éreztem jól magam, vissza akartam térni az egyéni meditációhoz, mert az tavaly tavasszal sokkal inkább feltöltött, mint elvett. Éreztem, hogy valamit nem csinálok jól, és végül sikerült rájönnöm, hogy mi a gond, és merre vezet előre, a fejlődés felé az út, ahelyett, hogy visszafelé vágyakoznék az egyedüli begyózáshoz.

Meg kell tanulnom töltődni. Ezen az úton járok most, és már a közös begyózás közben is tudok töltődni - először a gyökércsakrán keresztül lentről, a fejtetőcsakrán keresztül pedig fentről éreztem a töltődést, mostanra már egész határozottan érzem, hogy a talpamon és a tenyeremen egy 8-10 centi átmérőjű körön keresztül is történik valami. (Ennél pontosabb leírást egyelőre nem tudok adni, mert még nem olvastam utána, hogy ez mi is lehet. :) )

Ami még történt velem/velünk ugyanennek a folyamatnak a részeként, az az, hogy nem csak az ujjaimmal, a tenyeremmel tanultam meg az "éber érintés"-t, hanem az egész bőrömmel. Az alkarommal, a hasammal, a lábammal... Nem könnyű a teljes bőrfelületemre kiterjeszteni az éberséget - talán úgy írható le legjobban, hogy egy nagyon koncentrált figyelem (ugye tudjuk még: a figyelem=energia), de nem egy pontra fókuszálva, hanem a másikhoz érő bőrfelület egésze a fókuszpont. Ahogy a természet tanítaná amikor fekszünk nyáron a napon, és ha ellazultan figyelünk, akkor szinte az összes napsugarat egyenként érezzük a bőrünkön, a lágy szellő pedig lágyan simítja végig a testünket, és mindenhol (bőrünk minden pontján) érezzük a hűvös érintést.

Szóval energia..., tenyér, bőr...
És a szex?
Mindent lehet jól és rosszul csinálni. :)
Ha nem megszokásból csinálja az ember, akkor szex közben rengeteg energiaáramlásra van lehetőség.
Kétféle véglet van a szexhez való hozzáállásban, és a kettő közti különbség a motivációból adódik. Az egyik ősi, evolúciós késztetés a szaporodásra - lényege a férfi orgazmusa és a gyermeknemzés.
A másik, érzésem szerint magasabb rendű ok a szeretkezésre, hogy a szex=kommunikáció. Nem csak a testek kommunikációja - bár valóban fizikai vonalon indul el a kapcsolódás -, hanem a test felett álló, mélyebb törvények szerint működő lelkek kommunikációja is. A szex, ha valóban figyelünk önmagunkra és a másikra, akkor lelki sérüléseket old fel, gyógyítani képes - és az egészséges lélek többre képes, mint a terheket cipelő.

Egyre mélyebben ellazulva, befelé figyelve - és paradox módon pont ettől teljesen kinyílva a másikra is - a szex nem más, mint páros meditáció.
Mindemellett, nehogy valaki azt higgye, hogy a a szeretkezés fennköltté válásától elveszti élvezeti értékét; ez a fajta szeretkezés kimondhatatlanul más, nagyobb élményt nyújt, mint amikor az egyik vagy mindkét fél kielégülése a cél.

Az érintés ébersége kiterjed a nemiszervekre, az az a vaginára és a falloszra. Ez élményben akkora különbséget ad, mintha azt próbálnám összehasonlítani, hogy látok egy fényképen egy csillagot, azzal, hogy éjjel kifekszem egy hegytetőn a földre, felnézek az égre, és látom, hogy tele van az egész égbolt csillagokkal.

Mindketten hasonlóan fogalmazzuk meg, bár némi különbség az anatómiai eltérésből adódik... :)
Ő azt mondja, csak a (hogy nekem ilyenkor mennyire hiányzik egy normális magyar szó a falloszra...), szóval ő csak a farkára figyel, hogy mit érez vele, a végén, a makkal, a közepén, a tövénél..., én pedig arra figyelek, hogy a hüvelyemben mit érzek. Olyan érzés, mintha ezzel az éberebb figyelemmel sokkal több érzékelő idegvégződés lenne bekapcsolva. Mintha az egész vaginám (erre sem ártana egy normális szó) sokkal-sokkal érzékenyebb lenne, mint régebben.
Mit nekem csikló ingerlés, meg g-pont, meg spriccelős orgazmus (bár nem olyan nagy hátrány, ha ezeket is megtapasztalja egy nő)..., sokkal kevésbé durva, sokkal kevésbé fizikai az érzés, amit átélek mostanában szeretkezés közben.
(Halkan megjegyzem, azért szoktuk keverni, vegyíteni a "hagyományos" szexszel is. :) )

A titok a figyelem. De nem túlgörcsölve, nem fárasztóan összpontosítva...
Sokkal inkább egy lágy, jól eső nyugalomban átadni magam a kíváncsi érdeklődésnek, lelassulni és kinyílni a jelenre minden érzékszervemmel.
Éberen figyelni, mi történik velem, bennem.

Már nem csak edzés

Mostanában azért nem írtam a begyómról, mert érdekes változáson megy keresztül. Először csak azt vettem észre, mintha gyengülne az ereje, mert a meditáció alatt, ahogy áthaladt a csakrákon kicsit kevésbé erősen sugárzott szét a testemben az energia. Viszont ezzel egy időben a fejtetőcsakrával kapcsolatban meg azt vettem észre, hogy amikor elérek oda, hogy vattaszerűnek érzem az agyam akkor az érzékelésem is megváltozik. Mintha egy magasabb tudatállapotba kerülnék, amiben nincsenek zavaró gondolatok, viszont azt érzem, hogy ez az a szint, ahol a gondolatoknak még erősebb teremtő ereje van. Ezért aztán el kezdtem játszani gondolatban azzal, hogy vajon mi az, amit tényleg szeretnék, ha hatalmamban áll azt kívánni, amit csak akarok. Számomra nehéz úgy kívánni, hogy abban ne legyen benne a tévedés lehetősége.

Mások számára mik azok a pontos célok, jól megfogalmazott mondatok, amiket tiszta szívetekből tudnátok kívánni?

Mi az, amit, ha megkap az ember, akkor elégedett lesz és nem akar majd azon az vonalon egyre több dolgot kívánni?

Annyi minden átfutott az agyamon..; pasi, jól működő párkapcsolat, rendezett anyagiak, siker abban amit szeretek csinálni...

De rájöttem, hogy ezek azok a területek, ahol magamtól, a magam erejéből szeretnék fejlődni, mert úgy érzem, hogy mostanra már megtaláltam  a helyes irányt. Azt hiszem, nem tudok már nagyon eltévedni. Mintha már biztonságban lennék.

Akkor mégis: mit kívánjak, ha ott áll a lehetősége annak, hogy bármi kérhetek?

Mi az, ami úgy érzem, fontos annyira, hogy kell egy "felső" vagy "belső" támogatás?

És ismét nem találtam mást, mint amit már régóta fő célnak érzek éltemben: boldogságot szeretnék kérni. Azt, hogy mindig átlássam vagy intuitívan megérezzem azt, hogy a boldogság nem függ attól, hogy most éppen jó vagy rossz történik velem. Mert azt hiszem, életünk boldogsága ezen áll vagy bukik: meg tudjuk-e őrizni lelkünk harmóniáját akkor is, ha éppen kicsit vagy teljesen összedől körülöttünk a világ.
Én azt értem boldogság alatt, hogy sosem inog meg a fejlődésbe vetett hitem, Hogy hiszek abban, hogy minden, amit átélek, értem történik. Hogy bármi esik meg velem, bármi, vagy bárki akad az utamba, az azért van, hogy segítsen jó irányba haladni.
Minél kevésbé érzem jól magam, annál nagyobb segítség a fájdalom, - akár testi, akár lelki - abban, hogy visszatérítsen a saját utamhoz.
A negatív érzések, a számomra negatívnak tűnő történések, mindig jelzések, hogy rossz felé indultam, nem a belsőm által vezérelt úton járok.
Figyelmeztetnek arra, hogy letértem a helyes útról, és egyre veszélyesebb területekre tévedek, egyre jobban fogok félni, egyre több bizonytalanságot fogok érzeni, hiszen elvesztettem az iránytűmet, amiben megbízhatnék...

Kicsit elkalandoztam. :)
Visszatérve a begyómra:
a meditációt mindig edzésnek neveztem, mostanra világossá vált az is, hogy miért.
Az edzés felkészít az életre, az életben előforduló helyzetekre. (Versenysportoknál a versenyekre, ha valaki hobbisportoló, akkor az pedig segít, hogy a mindennapokban is mozgékonyabb és egészségesebb legyen, és az általános hangulaton, közérzeten is javít a rendszeres mozgás.)

Nos; a begyóm edzése is azért van, hogy az életben jobban tudjam használni a belső energiámat.
Először az tűnt fel, hogy érintéseknél automatikusan elindítom felfelé a begyómat, talán azért, mert mélyebbről indul így ki az érintésem... Őszintébb az ölelésem, lágyabb a simogatásom...
Még több szeretetet tudok így átadni mindenkinek, akit megérintek.

A másik dolog, ami pár napja történ és a begyómmal meg a hétköznapi használatával kapcsolatos, az az volt, hogy észrevettem, hogy ha félelem tör rám, vagy inkább; izgulok, és ezt tudatosítom magamban, akkor a begyómra koncentrálva egy jóval éberebb figyelmet tapasztalok, ami segít egy veszélyes helyzet megoldásában. Hiszen a figyelem=energia. Ha megtanulom tudatosan használni a belső energiámat, akkor bármilyen helyzetben maximálisan tudok koncentrálni, ami az alapja a jó helyzetfelismerésnek és problémamegoldásnak.

Ritkán félek, de elhatároztam, hogy keresni fogom ezeket az alkalmakat, amikor megfigyelhetem éles helyzetben a begyómat. Azt fogom még mostanában jobban megfigyelni, hogy melyik érzelemnél mit csinál a begyóm, és azt az energiát, ami éppen megmozdul valami intenzív érzelemtől, hogyan tudom valami hasznosra felhasználni. :)

A vágyat, a szeretetet, a dühöt már sokszor sikerült átalakítanom, vagy inkább felhasználhatóvá, hozzáférhetővé tennem az érzések nyomán feltörő energiát, de még azért van mit tanulnom ebben az irányban. :)

Talán az undort is (ami az egyik alapérzelem a hat közül) el tudom képzelni, hogy lehet figyelemmé, kíváncsisággá alakítanom, de ez még csak érzés, nem tapasztaltam... - hogy át lehetne változtatni. :)

Nézzük is át a hat fő érzelmet:
öröm
kíváncsiság
meglepődés
harag
félelem
undor

-ezek azok az érzelmek, amiket az összes ember, felismer ismeretlen emberek arcáról - ezért nevezték el alapérzelemnek ezeket.
Ha most megállunk egy pár percre az olvasásban, és elképzeljük egyesével ezeket az érzelmeket, vagyis megpróbáljuk beleélni magunkat egy-egy olyan szituációba, amiben ezeket érezzük, akkor figyeljük meg a belső, testi reakcióinkat.
Ha sikerül erősen átéreznünk azokat, akkor éreznünk kell valami furcsa, hidegrázás-szerű, bizsergős, nagyjából egy helyen összegyűlő energiacsomót - mint amit akkor érzünk, amikor egy magyar sportoló éppen megnyer egy olimpiai számot. Próbáljuk meg minél többször tudatosítani magunkban ezt az érzést! :)
Következő lépésként rendezzünk az energiacsomóból energiatűzijátékot, szórjuk szerteszét magunkban!

Régen írtam ide, és most nem akarok felelőtlenül ígérgetni, de igyekszem a bennem lezajló változások, folyamatokról írni mindig, amikor valami újdonságot fedezek fel! :)

Meditálás vagy álmodozás? :)

Megint eltelt 10 nap az utolsó bejegyzés óta... - ez nem is olyan sok, eredetileg 1-2 hetente akartam, úgyhogy most jókor ülök le, hogy elmeséljem, hogy van a begyóm. :)

A reggeli, esti meditációkról akarok bővebben írni, most nem a fizikai kísérőjelenségekről, amik a testemben zajlanak, hanem inkább valamiről, ami a fejemben történik közben.

Mint említettem sikerült eljutni a fejtetőcsakrához (ha nemis mindig, de egyre többször).
Ilyenkor teljesen ellazul az összes izom, ami a fejemen, illet a koponyámon van.
A koponyán belül is valami érdekes nyomáscsökkenést érzékelek..., és valahogy megváltozik az egész testem érzékelése...
Jaja, azt ígértem, nem erről írok ma. :)

A gondolatokról akartam írni, amik közben felmerülnek.
A meditáció egy harmadában foglalkozom a begyómmal - időben nem teljesen különválasztható és elkülöníthető ez a rész, mert váltakozik a másik két dologgal.
A másik egyharmadban az elmúlt napomon történteket vizsgálom meg (vagy ha felmerül az valami a távolabbi múltból, akkor azzal). Megkeresem, hogy volt-e olyan dolog, mondat, szó, cselekedet, ami negatív energiát közvetített. Ez olyan, mintha jó alaposan átvizsgálnám a lelkiismeretemet, hogy tiszta-e.
Ha nem tiszta, azaz találok valami negatív rezgésű bármit, akkor kielemzem, mi is volt az pontosan, és miért nem tudtam pozitív maradni.
Ez néha csak annyi, hogy amikor elköszöntem valakitől, akkor félvállról, nem is a másik szemébe nézve vetettem oda, hogy "Örülök, hogy megismertem!", így hiteltelen lesz maga a mondat is, akkor is, ha komolyan gondoltam - legközelebb odafigyelek majd erre is, pedig apróságnak tűnik, de zavart okoz bennem...
De lehet az is a negatív töltet, hogy türelmetlenül szóltam az egyik gyerkőcömre - pedig lehetne kedvesen is elmondani ugyanazt...

Szóval; javítgatok apróságokat..., amúgy nagyon szórakoztató, ahogy tudatosulnak ezek a dolgok, és két dologban is segít párhuzamosan:
- legközelebb ugyanilyen szituációban már eggyel több esélyem van jól csinálni ugyazt;
- a következő apró rosszérzést okozó cselekedetemet, hamarabb sikerül tudatosítani magamban, nem csak az esti meditációnál, hanem pár másodpercen belül, és rögtön korrigálni is tudom a másik ember felé is jelezve, hogy valami nem volt oké velem.

Ez a lelkiismeret-vizsgálat nagyon segíti a tudatosságot a hétköznapokon. És nagyon érzékennyé váltam a saját negatív kisugárzásom észrevételére - másokét sokkal könnyebb érezni, de mostanában arra viszont nem vagyok hajlandó energiát fektetni, hogy mások rossz energiájára fókuszáljak, mert feleslegesen ölném bele a saját energiámat.
Volt is egy érdekes estém ezzel kapcsolatban, fura volt vaknak lenni a negativitásra..., de sokkal jobban telt így az estém, mintha valaki más rossz kisugárzásával foglalkoztam volna.

A harmadik harmadban pedig ennél is érdekesebb dolgokkal szoktam foglalkozni - már ha egyáltalán lehet fokozni... :)
A jövőmmel.
A terveimmel.
Ilyenkor csak hagyom, hogy az éppen felmerülő kószaság kialakuljon valami kerek dologgá, célkijelölések, tervezési fázisok, néha teljesen új ötletek kerülnek elő ilyenkor az agyam mélyéről.
Tulajdonképpen álmodozom.
Mindenféle irányban, mindenféle kellemes dologról.
Nagyon klassz dolog, főként, hogy sokszor annyira egyértelmű a feladat, hogy alig várom, hogy nekiállhassak megcsinálni, szinte rögtön kipattannék az ágyból szívem szerint.

De néha csak beleolvadni jó az álmodozásba, mert még nincs meg az egész terv, még hiányoznak hozzá információk.

Mint tinikoromban amikor sikerekről, szerelmekről képzelődtem órákig az ágyban,
Azt is nagyon szerettem, és most megtudtam, hogy mire is jó az álmodozás, ha tudatosan használom már.
Tini gyerekek szüleinek talán fontos tanács lehet, hogy hagyjuk a tiniket, sőt mindenkit álmodozni! Tiltás, meg cseszegetés helyett, inkább inkább hallgassuk meg, miről ábrándoznak, milyen terveket szőnek, és segítsük őket abban, hogy valóra is váltsák azokat! :)

Amit még észrevettem magamon, hogy kicsit kevesebb a meditáció alatti begyózás, de jóval többször érzem napközben, akár szándékosan akarom előhozni, akár spontán kúszik elő, általában "langyosrázás" formájában (olyan, mint a hidegrázás, csak nem hideg, hanem langyos :)).

Például, minden napjaim része lett, hogy wc-n ülve egyetlen problémámra, tervemre gondolva, húzok egy tarot kártyát, és elolvasom a jelentését...
Döbbenetesen pontos diagnosztikát szoktam kapni a feltett kérdéssel kapcsolatban.
Régebben is sokszor játszottam olyat, hogy egy lapot húzok egy kérdésre, de sokkal érthetetlenebb válaszokat kaptam. Illetve; számomra értelmezhetetlenebbet.
Most ez is könnyedén megy..., imádom. :)

Még egy dolog történt, amiről akartam írni egy keveset.
A gyökércsakra, mintha jobban érezném már...
A begyózás elején, tehát amikor el akarom indítani az energiát, akkor - és ezt már írtam - az egész gátat el kell lazítani. Mostanában sikerül erre nagyon jól odafigyelnem, és azon a részen - tulajdonképpen a popsilyuktól a hüvelynyílásig, de nem kívül, hanem belül - egy ököl nagyságú, vattaszerű, de tömörebb labdacsot szoktam érezni. Olyan, mintha egy puha felületű, de mézsűrűségű gömb alakú valami gomolyogna ott, és ezzel a gomolygással lazítaná el a belső részeket, azon a területen. Ez is izgalmas, szerintem még sok felfedezni való lesz mostanában. :)

Megpróbálok majd hetente írni, hogy egy-egy blogbejegyzés ne legyen ilyen hosszú. :)

Gyönyörű napot minden kedves olvasómnak! :)

Haladó kurzus :))

Kicsit sűrűbben akartam blogolni a begyómról, de az az igazság, hogy mióta megéreztem magamban ezt az energiát (talán másfél évvel ezelőtt), azóta eléggé felgyorsult az életem.
És ez most csak fokozódott, mióta tudatosan is elkezdtem foglalkozni az edzésével. :)

Ebből következően gyorsabban történnek az események velem, minthogy fel tudjam dolgozni, és írni tudjak mindenféléről. :)
Ami egyrészt jó, mert elég intenzív lett az ÉLET bennem, körülöttem, másrészt viszont, valahogy nem jut idő írni. De nem azért mert nincs időm, mert mostanra már reggelente 1-2 órát meditálok a begyómmal (ekkor általában az aktuális gondolataimat is átfésülöm), meg napközben is lehetne találni időt, de kicsit káoszosan van tele a fejem, azt érzem, hogy rendeződnie kell még a sok dolognak, ami történik velem..., és mindeközben meg folyik tovább az életem ezzel az új intenzitással, mindig újabb és újabb feldolgozni valót adva.
Mint egy soha ki nem ürülő zsák. :)

Na de, hogy lassan konkrétumokkal is foglalkozzam, visszatérve a begyómra:
mint említettem, minden reggel 1-2 órát szánok rá, esténként pedig fél-egy órát, és ha van még időm napközben (miért ne lenne, ennél most nincs fontosabb dolgom), akkor, amennyi éppen belefér (5-10 perc is nagyon energetizál már).

Szinte minden nap történik valami újdonság - lehet, hogy inkább a napi tapasztalataimat kellene leírnom, hogy pontosabb és követhetőbb legyen a naplóm... - ezt majd átgondolom még. :)

A csakráimat sikerült nagyjából teljesen szinkronba hozni, ez annyit jelent, hogy a hidegrázós érzést ugyanolyan erősnek érzem mindegyik csakrából kiindulva.
A gyökércsakra kicsit homály még, mert onnan nem tudom szétszórni az energiát, olyan, mintha az csak az alapja lenne, onnan indul el felfelé.

A következő csakra, már teljesen aszexuális lett (nem érzek szexuális vágyat, amikor arra a helyre koncentrálok). :)

Ami még érdekes és újdonság, hogy a szívcsakrám is visszacsitult, nem annyira erősen működik, mint eddig. Erről először azt gondoltam, hogy valami gond van, de kicsit utánaolvasgattam, és számomra az derült ki, hogy az a jó, ha körülbelül ugyanolyan erősséggel szórja szét a testemben az energiát az összes csakra. Felülműködésre utal, ha az egyik erősebb, még akkor is, ha jó érzés - mert erősebben ráz a hideg. :)

Megpróbálom leírni, mit is érzek, amikor emelkedik felfelé a testemben az energia.
Mintha lentről, a gát tájékáról elindulna felfelé valami kicsit bugyborékoló, de nem víz, inkább légnemű, vagy inkább az sem, valami furaság. Talán a folyékonyra hasonlít legjobban, de nem teljesen olyan. :)

És amikor egy csakrához ér, akkor mintha meg kellene tölteni egy kisebb lufit, ahhoz, hogy tovább tudjon áramlani felfelé folyószerűen. Ez a kicsi megállás, összegyűlés, feltöltődés minden csakránál ugyanúgy megismétlődik, és amikor aztán elindul kifelé a csakrából az energia az egy intenzív érzés, mintha nagyobb erővel kellene kitörnie, mint ahogy egyébként folyik.

Ilyenkor, ennél  kitörésnél árad szét a testemben sok-sok buborékszerű apró energia gömböcske, mindig a csakrából kiindulva és körkörösen szétterjedve, mint amikor egy követ dobnak egy addig mozdulatlan vízfelületre.

Ezek a kis buborékok olyan érzést keltenek bennem, mintha tisztítanák a sejtjeimet. :)

Kb 3-4 napja megpróbáltam irányítani is ezt a gyógyító, tisztító energiát, van egy visszatérő allergiás kiütés a jobb lábamon (a klórra, a tisztítószerekre vagyok allergiás, de némi összefüggése van az agressziónak is ezzel, illetve azzal, hogy nehezen kezelem bizonyos emberek arroganciáját - bár már fejlődöm! :))
Próbáltam oda küldeni a kis buborékokat -. akik rendesek, mert mentek is szépen sorban, érdekes volt érezni, hogy vándorolnak a kiütéses részhez. :)

Még nincs csoda - nem gyógyult meg, de sokat javult (az is lehet, hogy csak az eltelt idő miatt). :)

A tegnapi felfedezésem az volt, hogy amikor a harmadik szem, vagy homlok csakránál járok, akkor az arcizmaimat kell ellazítanom, és akkor könnyebben megy fel az energia oda is.
Ja, nehogy kimaradjon: ezzel kapcsolatban jutott eszembe, hogy minden csakránál el kell lazítani a körülötte lévő izmokat, de nem csak a külsőket, hanem mintha belesüppednék az ágyba, vagy mintha súlytalan lennék, teljesen el kell lazulnom!
Régebben sokat autogén-tréningeztem, érdemes rákeresni, kipróbálni, nagyon sokat segít abban, hogy az izmainkat el tudjuk lazítani mindenhol. :)

És akkor jöjjön az első meglepi: a fejtető csakrát, néha éreztem, és vissza tudtam "esőztetni", néha meg nem, nem jöttem rá, hogy mitől függ...
És akkor: jött egy fejfájás..., ami nem akart múlni.

A legtöbb fájdalom feszülésből ered, vagy izom feszül, vagy felgyűlt valami folyadék a szövetekben és az feszíti a körülötte lévő izomrostokat, vagy egyéb szöveteket.
Ebből kiindulva ha el tudom lazítani, nem fog fájni. :)
Ez a fájdalom elsődleges szerepe szerintem; hogy meg kell tanulnunk ellazítani azt a részt, ahol fáj, hogy könnyebben ki tudjon ürülni az, ami miatt feszülést érzünk. Minden, ami kemény, minden, ami merev megakadályozza a szabad áramlást, így a káros anyagok sem tudnak időben kitisztulni.

ÉS ekkor: megpróbáltam ellazítani a fejem. Tulajdonképpen az agyam, illetve a koponyacsonton lévő izmokat is. Ezt ha valaki megpróbálja, érezni fogja, hogy milyen fura érzés.
Persze, én nem ezzel kezdtem, hanem alulról már el volt lazítva mindenem és csak legutoljára, az arcizmok után következett az agyam. :)

Mintha egy másik tudatállapotba kerülne az ember, legalábbis egy nagyon lebegős, szinte vattaszerűen ködös állapotot éreztem. :)

A fejfájásom elmúlt - ez nem lepett meg, az viszont igen, a végtagjaim körül egy puhának tűnő, de mégis fix vázszerűséget éreztem. Mintha vattába csomagolták volna lábaimat és a karjaimat, de szorosan, úgy, hogy nem tudtam megmozdítani sem.
Azt hiszem, ha akartam volna meg tudtam volna, nem volt semmi félelmetes benne egyszerűen nagyon érdekes élmény volt. :)

Mindeközben a légzésem nagyon lelassult és szinte észrevehetetlenné vált. Mintha a körülöttem lévő levegő átjárna rajtam, és nem a számon keresztül jutna a  tüdőmbe, hanem mintha mindenem lélegzett volna, talán a bőrömön át minden sejtemhez eljutott volna az oxigén. :)


Érdekes még az is, hogy ha ebben az állapotban vagyok (ez az egész meditációra igaz), és jön egy gondolat, nem kell elhessegetnem. Azt érzem, hogy akkor azzal kell foglalkoznom, azt kell végiggondolnom, mert éppen egy kérdés oldódik meg bennem, vagy egy új utat látok meg tisztán...
Aztán, ha azt veszem észre, hogy már nincs hidegrázás, meg bizsergés, akkor félrecsúsztatom a gondolatot és visszatérek a meditációhoz. :)

Sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb vagyok mostanában, valahogy jelentőségüket vesztették azok a dolgok, amik valóban nem fontosak. Kevesebb az érzelmi reakcióm - illetve ez így nem igaz, inkább valahogy tisztábban megy át rajtam minden, és gyorsabban is.
Érzek szomorúságot, dühöt, feszültséget, de nem tartom magamban, hanem átélem, megfogalmazom és elszáll... :)
A pozitív érzéseket megpróbálom tovább magamnál tartani, de még nem tudom, hogy ez helyes-e, lehet hogy azokat is ugyanúgy el kell engedni, ha már elmúlt az aktuális pillanat, és ez segít abban, hogy megint történjen valami új dolog az életemben.

Talán ezért érzem intenzívnek az életemet mostanában; mert mindig van helye újnak! :)

Kezdeti felfedezéseim

Eleinte csak ritkán, de mostanában már minden nap reggel és este is "edzem" a begyómat.
Nem szeretném elveszíteni, ha már újra rátaláltam. :)

Először abból indultam ki, hogy nem olyan régen, körül-belül másfél éve elkezdtem azt játszani, hogy az épp aktuálisan vágyott  pasira gondolva, megpróbálok "kapcsolatot teremteni" vele. Ennek a gyakorlatnak az volt a lényege, hogy a vágyat, amit felé érzek megpróbálom kiterjeszteni az egész testemre (én általában törökülésben vagy fekve próbáltam), és ha már a testemben éreztem, akkor a lényemet próbáltam körbevonni ezzel az érzéssel - tekintve, hogy elég erős szexuális vágy volt, nem volt ez nehéz. :)

Aztán elképzeltem, hogy ez az energia, ami a testemet körbeveszi oszlopként felemelkedik és elindul a vágyott férfi felé a levegőben, az éterben. Nem volt nagy jelentősége annak, hogy valójában mi történik, annak sokkal inkább, hogy én úgy képzeltem, hogy kapcsolatot teremtek a másik személlyel ezen a lélekből áradó energianyalábon keresztül.

A bő egy hónappal ezelőtt élményem hatására, most is nagyon hasonló dolgot csinálok, legtöbbször a bal oldalamon fekve, kicsit összegömbölyödve.

Amikor elkezdtem a szexuális vágyat kerestem - ez egy elég egyértelműen előhozható energia, főként, ha van kire gondolni :)  - , ehhez el kellett lazítanom a gátam tájékát (mint az intimtornánál a pihenős gyakorlat). Teljesen elengedtem a hüvely izmait, és a húgycső és a végbél nyílását is - ez eleinte egy kicsit fura érzés volt, azt hittem be fogok pisilni, de nem ! :)

Nem találtam egyértelmű leírást arra vonatkozólag, hogy a szexualitással az első vagy a második  - alulról - csakra függ-e össze. Az én tapasztalatom a másodikhoz helyezné... :)

Ha ez megvan, akkor feljebb emelem az energiát, ami ettől az elengedéstől bennem feléled, és akkor érzem a szexuális vágyat (egyre kevésbé vágyszerű, most, hogy már hetek óta figyelem, egyre inkább energiának tűnik).
Ezt az erős érzést egyre feljebb tolom, húzom, közben figyelem a légzésemet, néha kilégzésnél érzem jobban az energiaáramlást, néha a belégzés utáni szünetben...

Nagyon hasonló érzés az energiaáramlás ahhoz, mint amikor kirázza az ember a hideg.
Azt figyeltem meg, hogy ahogy haladok felfelé egyre feljebbről indul a hidegrázás. :)

Miközben felfelé halad az energia, nekem olyan érzésem van, mintha a csakrák magasságában kicsit nagyobb lendülettel kellene áthaladnia, néha megállva előtte, néha csak valahogy lentről jobban megindítva az energiát.

Majdnem kimaradt: a légzéssel kapcsolatban.
Az elején természetesen lelassul/lelassítom teljesen a légzésem, hogy a testem minden izma ellazuljon, és a szellemem is elcsituljon, nem csak a gondolatoktól kell megszabadulni, hanem az érzésektől is. Ki kell ürülni. Ez régebben, amíg csak "simán" próbáltam meditálni, nagyon nehezen ment, de most, hogy a begyóm miatt kell, valahogy könnyebb (bár elismerem, nem mindig).
Az egész begyózás alatt nem csak a számon lélegzem, hanem sokszor olyan érzés, mintha alulról a gátam felől áramoltatnám a légzést - én úgy hívom, hogy a puncimmal veszek levegőt. A puncilégzésnek szex közben is nagyon nagy szerepe van, érdemes megfigyelni és tudatosítani magunkban, mert irányítani lehet az orgazmusainkat, a vágyat... Nagyon érdekes élményt! :)


Visszatérve az energia felemelésére - én legalább két hétig mindig elakadtam a torkom tájékán, vagyis a torokcsakránál. Egyszer elhatároztam, hogy mindenképpen megpróbálom feljebb vinni, mert nem létezik, hogy ne tudjam megcsinálni. :)

Amikor a szívcsakrán halad át az energia az olyan felszabadító, hidegrázós élmény az egész testnek, hogy úgy éreztem, hogy ezt muszáj még feljebb is megtapasztalnom.

Minden csakrán való áthaladás után az egész testemen hullámozva halad egy bizsergés, mintha tisztítaná a sejteket. Nagyon klassz, és rendkívül energiadús érzés. Azt gondolom, ettől leszek tele a meditáció után energiával. :)

Na de, megint elkanyarodtam, vissza a torokcsakrához. :)
Amikor először sikerült (és ez  az esetek felében most is így történik), mielőtt sikerült volna a torkomon is feljebb emelni az energiát, két-három ásításra éreztem ingert. Nem tudom még, hogy milyen összefüggés van, az ásítás és a torokcsakra között, de az időbeli egyezés miatt kizártam a véletlen lehetőségét. :)

A következő csakra a harmadik szemé, bevallom nekem ez e legnehezebb. Vagy a legkönnyebb, mert nem tudom, hogy hogy érek el a fejtető csakráig, ha azon nem megyek át... Tehát itt még vannak kérdések, mert a fejtető csakránál már éreztem a szétterülő és a koponya mentén visszahulló sűrű, apró cseppekben eső zivatar-szerű energiát.

Mostanában itt tartok - ezzel játszom minden reggel és este. Néha egy-egy alkalom kimarad, de ha fáradt vagyok (mostanában nem igazán éreztem ilyesmit), akkor akár napközben is szánok rá 10 percet. :)

Folytatom majd! :)

Miért be-gyo?

Érezted már valaha, hogy egy lávaként fortyogó tüzes golyó fel-le cikázik, gomolyog benned a gerinced mentén?

Nos, én igen.
Erről szól ez a blogom.

   Mivel a másik blogomnak pont vége lett, - eredetileg is zárt tematikával indult (netes társkeresés Hamupipőke módra), - ezért úgy gondoltam, ideje új blogot indítanom.

   A téma az ölembe pottyant - ezúttal egy valódi naplót olvashattok majd a "begyó"-mról.

forrás: http://indyyogi.com/kundalini-power-gong/

Hogy mi is az a begyó?

Pár héttel ezelőtt a neten megismerkedtem valakivel, akivel igen hamar (két hét alatt), rendkívül őszinte és mély kapcsolatba kerültem. ( Ez a bejegyzés szól erről az ismerkedésről.)
Legalábbis azt hittem. Aztán kiderült, hogy a mélység stimmelt, de az őszinteség csak részemről volt teljes. (Erről pedig itt olvashatsz.)

A csalódásból rendkívül gyorsan regenerálódtam, ez részben (vagy teljesen) annak volt köszönhető, hogy az ismerkedő levelezés alatt olyasmi történt velem, aminek most is hatása van az életemre.
Kicsit később leírom, hogy pontosan mi történt velem, a lényeg, hogy a tudatos, mélyembe nyúló őszinteségemtől teljesen egyértelműen megéreztem egy belső erő jelenlétét. Annyira intenzív volt az érzés, hogy nem lehetett eltitkolni magam előtt, hogy valami furcsa történik bennem, konkrétan belül...

Először a nagy szerelem megtalálásával kötöttem össze - mert 18 évvel ezelőtt nagyon hasonló dolog történt velem (erről is írok majd, addig is itt találsz egy írást erről - az oldal +18-as) - de mivel a nagy szerelem elmúlt, a furcsa belső izé meg maradt, így utánanéztem, hogy mi is lehet ez bennem.

Amit a levelezés alatt éreztem, az eleinte színtiszta szexuális vágynak tűnt, de valahogy mégis érezni lehetett egyre jobban, hogy több annál.
Az egyik éjjel arra ébredtem - vagy el sem aludtam -, hogy egy nagyjából ökölnagyságú gömb fel és le liftezik a gerincem mentén egészen a gátamtól a torkomig. Forrónak éreztem, és azt vettem észre, hogy a légzésem nagyon gyors és felületes, és olyan érzésem volt, hogy ezzel szítom a lávaszerűen fortyogó gömböt.
Viszonylag gyorsan mozgott bennem, és inkább tudtam, mint éreztem, hogy forró. Mintha lázam lett volna, és hevesebben dobogott volna a szívem, de ez csak érzet volt, valójában sem a hőmérsékletem nem ment feljebb a szokásosnál, sem a szívem nem vert gyorsabban. Kicsit furcsa érzés volt, talán meg is ijedtem volna, ha nem annyira jó érzés, mint amilyen volt. Mintha egy energiagömb éppen megnyitná a csakráimat (nem tudok sokat a csakrákról, mert valahogy sosem érdekelt annyira, hogy meg is jegyezzem, amit elolvasok, de utólag így tudom a legegyszerűbben átadni, amit éreztem).

Öntudatlanul (vagy ösztönösen) lassítani és mélyíteni kezdtem a légzésemet és ettől a gömb mozgása is lelassult, megszelídült - mintha az irányításom alá került volna.
Amit tettem nem volt tudatos, de valahogy természetesnek éreztem, hogy ezt így kell csinálni.
Miután lelassult a gömb mozgása bennem, a mérete is csökkent, és egy langyos, kellemes bizsergés lett belőle. Aztán hullámokban szétterjedt a végtagjaim felé ez a zsibbadás, és mintha apró buborékok áradnának szét az összes sejtembe behatolva. Mintha egy tisztulási folyamaton ment volna át a testem minden apró része. Teljesen átmosott ez az energia.

Fokozatosan lecsendesedett bennem, és szétáradva elillant, de olyan érzés volt, mintha  minden felesleges kosztól megszabadultam volna, ami a belsőmben volt.

Aztán elaludtam.

Hetek múlva, amikor rákerestem neten, hogy mi is történhetett velem, akkor találtam egy lehetséges magyarázatként a Kundalini kígyóra. Régebben olvastam már róla, a tantrás élményemmel kapcsolatban, de a memóriám annyira "remek", hogy nem jegyeztem meg.

Azért is kerestem rá, mert éreztem, hogy nem múlt el bennem ez az energialövet nyomtalanul. Mintha jóval kevésbé intenzíven, de vissza-visszakapnám.
Apró hidegrázás formájában.
Szexuális vágyként - ami ugyan a gát környékéről indul, de egyre emelkedik felfelé a köldök, majd a gyomor magasságába...

Kezdtem összekötni ezeket a testi érzeteket, energiavillanásokat egy belső erő megtalálásával.

Mindig hajlottam a misztikum felé, de soha egyik irányba sem mentem el az ezotéria területén, mert csak azt fogadom el hitelesnek önmagam számára, amit én élek át. Nem kerestem soha gurukat, útmutatókat, de mindig úgy gondoltam, hogy létezik egy olyan, láthatatlan, de érezhető erő, amit a tudomány még nem tud megmagyarázni.

Azt hiszem, a tudomány nemsokára el fog jutni oda, hogy minden ember számára egyértelmű és érthető lesz ezeknek az erőknek a jelenléte.

Ezzel a netes naplómmal egyrészt magamnak szeretném eltenni az emlékeimet, másrészt azt szeretném bemutatni, hogy én hogyan fedeztem fel, hogyan szelídítettem meg a Kundalini kígyómat, ami számomra egy olyan belső gyógyító erő felfedezése, ami segít abban, hogy a mindennapjaimat energikusabban és éberebben éljem meg.

Nem lettem más ember, nem világosodtam meg, de felfedeztem magamban valamit, ami hozzásegít ahhoz, hogy mindig elérhető legyen számomra egy kimeríthetetlennek tűnő erőforrás.
Könnyedén energiát tudok meríteni önmagamból 5-10 perces meditációval.

Ebben a naplóban fogom leírni minden héten, hogy milyen leírásokat találtam, mit találtam hasznosnak, és milyen technikákra találtam rá én, hogy minél tudatosabban irányítani tudjam ez az erőt.

Miért be-gyo? :)

Mert egy belső kígyó (de nem lehet, ékezetet használni), és azért is, mert egy belső gyógyító erő.

Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat, és örülök, ha Velem tartasz ezen az érdekes úton! :)

Nagyon szívesen olvasnék bárki személyes tapasztalatairól, véleményéről, várom a hozzászólásokat! :)